— Nagy lépést tettünk a Közép-Tisza-vidék biztonsága felé — fogalmazott Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója az „Árvízi biztonság növelése a Közép-Tisza völgyben” című projekt zárórendezvényén, amelynek a szolnoki Agóra adott otthont 2023. november 27-én.
Az eseményre meghívottakat Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnöke köszöntötte, ezt követően Láng István, az OVF főigazgatója mondott beszédet.
Elsőként az előttünk álló kihívásokról szólt. Mint mondta: nagyon sokat halljuk mostanában azt, hogy vizet a tájba, azaz azt, hogy valahogyan nyerjük vissza a vizeink potenciális helyzetét.
A Tisza-völgyben 30 éve süllyednek a kisvízszintek, csapoljuk a talajvízszintet és egy nagyon jelentős készlet hiányzik alólunk.
Ezt nyilván érzékeljük, lennének válaszaink is, csak nem mindig sikerül megértetni a közvéleménnyel is. Onnan kezdi most már mindenki érezni, amikor van egy olyan szélsőséges év, mint 2022, amikor azt vesszük észre, hogy az eddig talajvízből táplálkozó vizes élőhelyek vízpótlása megszűnik a talajvízszint süllyedésével. Itt hatalmas készletről van szó, hiszen az Alföldön másodpercenként 200 köbméter kellene ahhoz, hogy a talajvíz egy év alatt visszapótlódjon. Óriási vízmennyiség hiányzik tehát alólunk. Ugyanakkor az az egyszerű szlogen - miszerint ha jön az árvíz, akkor miért nem tartjuk vissza a vizet, ami pont elég lenne - se igaz. Két dologgal kell ugyanis szembenézni. Egyrészt, hogy az árvizek rövidebb idejűek is talán, de az a potenciál, amit azon a szinten ki tudunk vezetni, az nagyon kicsi mennyiség, amire gravitációsan lehetőségünk van. Ez az egyik, amit nem szoktak megérteni. A másik pedig az, hogy a talajvíz visszapótlódása nem egy 3 perces folyamat, hanem ahhoz évtizedek kellenek, mert ahogy a leürülés is 30 évig tartott, a visszatöltődés sem fog megtörténni pár nap alatt. Senki se gondolja azt, hogy ezt nem látjuk, nem tudjuk. Pontosan tisztában vagyunk vele, és ezért próbálunk kompromisszumos műszaki megoldásokat keresni — nyomatékosította a főigazgató.
Az árvízvédelem kapcsán elmondta: itt a Tisza-völgyben nagyrészt a töltéseknek köszönhető, hogy az itt élők meg tudtak élni, és nem kellett kivándorolniuk mondjuk Amerikába, mert nem volt más lehetőségük.— Az, hogy a folyónak ezzel a játszóterét úgymond beszűkítettük, és kialakultak a negatív folyamatok, sajnos így van. De nem csak nálunk, ez az egész világon így van. Éppen ezért az árvizeknek nem fordíthatunk hátat továbbra sem—vélte Láng István. Hozzátette: az árvízvédelmi stratégia megváltozott, aminek több mérföldköve volt. Erre érdekességként példa az is, hogy a vízminőségre koncentrált európai vízkeret irányelv akkor „tántorodott meg”, amikor jöttek az európai árvizek, és 2007-re meg is jelent az árvizi irányelv.
Beszélt arról, hogy elsőként az volt a cél, hogy gátakat építve kivédjük az 1 százalékos valószínűségű árvizeket, aztán megnéztük, mekkora területet, vagyoni értéket kockáztatunk. A 2000-es évek tiszai árvize, illetve a 2013-as dunai árvíz irányította rá a figyelmet arra, hogy foglalkoznunk kell a nagyvízi medreinkkel, ami egyébként már megfogalmazódott a 2000-es években.
- Egyértelművé vált az is, hogy nem építhetjük a töltéseket az égig, tehát a hullámterekkel foglalkoznunk kell. Magyarán a levezetőképességet stabilizálni kell a folyóvölgyben, a hullámtéren. A másik pedig az, hogy a magassági biztonságot és a védelmi képességet arányosítanunk kell. Tehát ott, ahol 15 óránk van arra, hogy fölépítsük a védvonalat, más a helyzet, mint ott, ahol 20 nap áll a rendelkezésünkre. És nem mindegy, hogy Tiszabecsnél védekezünk vagy Szegednél, mert más az időelőnyünk. Ehhez képest arányosítanunk kell a védvonalak biztonságát, mert így hamarabb érjük el a biztonságot, mintha hagyományos módon törekszünk erre. Emellett az utóbbi években az árvízvédelmet próbáljuk összekötni jóléti szolgáltatásokkal, gondolok itt a Tisza-tóra, a kerékpárutakra, melyek létesültek ennek a projektnek a keretein belül. Tehát a mai nappal átadott beruházások jól tükrözik az utóbbi két évtized árvízvédelmi szemléletének a változását — emelte ki az OVF vezetője. Az árvízvédelmi beruházások megtérülése kapcsán a főigazgató megjegyezte: általában úgy szokott lenni, hogy amikor árvíz van, akkor megtérül, amikor aszály van, akkor nem térül meg, ennyire szubjektív.— De azt gondolom, hogy ez egy nagyon jól megtérülő beruházás, és szeretném mindig felhívni a figyelmet arra, hogy sokkal jobb előre készülni, mint utólag helyreállítani. Az előre felkészülés ugyanis lehetőséget ad a pontos és olcsón tervezett munkára, míg a helyreállítás pontatlan, rosszul megbecsült és általában rosszul felhasznált forrás, tehát sokkal rosszabb a hatékonysága. Az augusztusi rábai árvizet hozta fel példaként, ami nagyon nagy volt, de az új létesítmények segítségével gyakorlatilag minimális kár volt. — A tapasztalatom alapján ez az egy árvíz megtérítette ezt a beruházást. Sárvárnál az árvízszint emelkedése óránként 1 méter 40 cm volt, és sikerült kivédenünk azért, mert volt egy előkészített, árvízi biztonságot adó beruházás. A mai nappal úgy vélem, hogy itt is egy nagy lépést tettünk a Közép-Tisza-vidék biztonsága felé — hangsúlyozta Láng István. Végezetül köszönetet mondott a térség politikusainak a támogatásáért, a tervezők, mérnökök, kivitelezők, a beruházást megvalósítók munkájáért.
A projektről részletes tájékoztató tartott Lúczi Gergely, a KÖVIZIG műszaki igazgatóhelyettese, Szendrei Roland, az ÉMVIZIG osztályvezetője, Katona Marianna, a TIVIZIG szakaszmérnök-helyettese, valamint Lovas Attila, a házigazda KÖTIVIZIG igazgatója.
Tények és adatok
Az „Árvízi biztonság növelése a Közép-Tisza völgyben” című, az OVF-KÖTIVIZIG, TIVIZIG, KÖVIZIG-ÉMVIZIG projekt keretében megvalósult beavatkozások olyan területekre fókuszáltak, ahol a fejlesztések elengedhetetlenek a Tisza árvizének biztonságos levezetéséhez.
A KÖTIVIZIG területén Martfűnél a Tisza bal parti töltését mintegy 800 méter hosszan helyezték át, miután folyó veszélyesen megközelítette a töltéslábat. A Tisza-tó védelmi rendszerének rekonstrukciója keretében a hullámverés elleni kőművek helyreállítása összesen 1593 méter hosszban, pótlása pedig 2260 méter hosszban történt meg. Ezen kívül megújultak a Kis-Tisza és a IV. számú szabályozó műtárgyak. A hidromechanizációs kotrások a következő víztereket érintették: az I. számú öblítő csatornát 60 méteren, a IV. sz. öblítő csatornát 1754 méteren, a Kis-Tisza alsó bekötését 300 méteren, a VIII. sz. öblítő csatornát 2759 méteren, a Kisfüredi-fokot 1287 méteren, a Kis-Tiszát 4600 méteren, valamint a IX. sz. öblítő csatornát 3038 méter hosszban. További kotrások színhelye volt a Jászsági-főcsatorna torkolati szakasza, a Kiskörei vízlépcső felvízi várakozótere, valamint a Téli-kikötő bejárata. Az ÉMVIZIG területén, a Hernád mentén átépítették a Bársonyos-főcsatorna beeresztő műtárgyát, és megvalósult a vizsolyi Malom-árok csőzsilip rekonstrukciója. A KÖVIZIG területén a töltéskoronán út építése, a TIVIZIG területén pedig a Tisza bal parton Tiszacsege és Tiszagyulaháza között a töltéskorona burkolatának helyreállítása történt meg a töltés állékonyságának javítása mellett.
